Január 17.

Már hallottam, hogy kis Gyurcsánynak hívnak. Nem túl hízelgő. Hajlamos a közvélemény a részinformációkból következtetéseket levonni. Az egészben az a legkiábrándítóbb, hogy minden intézkedésünket már régen meg kellett volna hozni. Az, hogy mi kerültünk döntéskényszerbe, magával hozza azt, hogy rajtunk csattan az ostor. Legfőképpen rajtam. De valamit nem hall meg a polgár. Mégpedig azt, amit már nem egyszer mondtam. Közpénz rossz helyre Csóron nem kerül. A magasabb bevételekből kell a hivatali és a pedagógiai munkát elvégezni. Ebből kell(ene) minden olyan fejlesztést végrehajtani, amit mindenki teljes joggal elvár tőlünk. Amíg ígérni kell nagy dolgokat, addig az emberek boldogok, mert reményt látnak arra, hogy még jobban menni fognak a dolgaik. Én semmi olyat nem ígértem, ami teljesíthetetlen lett volna. És teljesíteni is fogom. Megválasztottak. Bízniuk kell bennem!