Karácsony gyermeke

Karácsony van, lelkemre fehér hó esett, s néztem a betlehemezők között eltévedt kisdedet. Anyám kigyúlt arcát láttam, ahogy a perselynél matat, ha elosztja a pénzt, holnapra is marad. Vártam a mennyből az angyalt, hogy tegyen csodát, cserélje rajtam a foltos ruhát. Fenyőfámon a sok vattahópehely mind legyen cukor, hadd legyen nékem, csak nékem saját kisjézusom. Egy napra, egyetlen napra tartson velem, ne a megváltóm, csak a barátom legyen. Elmondom én néki a sorsát, hogy vigyázza, olyan legyen, mint mi, s nem kerül a keresztfára. Álltam ott, kis balga lélek, aki már tudja, hova vezet a megváltója életútja, mint a vak, ki belülről lát, és mindent megérez, hogy fogadná be e csendes mindenséget. Úgy ötven éve már, hogy nem a ruhám, a lelkem foltos, de a szent karácsony mindig eljő, mely feloldoz. Most már értem, és magamban hordom a csodát, tudom, mindig szerette a szegények kisfiát. A csendes éjek és fényes csillagok szülötte, kisded Jézus, halljad meg sóhajom! Csókolj ma békét az emberekre! Ékesített fenyők, dölyfösen törnek fel az égnek. Lassan kúszik este hálás, karácsonyi ének. Szemekben gyöngycsillag, ha másikra néznek. Nem kell nékem semmi! Semmi más, csak mikor az ünnepen kigyúlnak a fények. Szeretettel ölelj át, ölelj, amíg élek! Égen földön öröm. Ünnep. Isten fia testesült meg, a kis Jézus megszületett. Örüljetek már emberek! Szent József a tüzet rakja, Szűz Mária elringatja. Jönnek hozzá a pásztorok, imádják őt angyalkarok. Betlehemben nincs már szállás, istállóban angyaljárás. Így volt régen, ma sincs helye sok ember szívében. Boldogság lesz minden napod, ha Őt szívedbe fogadod. Karácsony lesz életedben, ha Ő ott van, ott a szívedben.

Csehi Istvánné