2008. február

Akire büszkék vagyunk...

Egy újabb csóri fiatalt szeretnék bemutatni, akit nővére, Hári Katalin után köszönthetünk az "Akire büszkék vagyunk" című rovatunkban. Tanulmányok, eredmények, magánélet, minden terítékre került ismét. Hári Józseffel beszélgettem.

Bár sokan ismernek, hiszen törzsgyökeres csóri vagy, mégis néhány szóval mutatkozz be nekünk, kérlek!

- Valóban, születésem óta Csóron élek, már több mint 22 éve. A falu központjában lakok szüleimmel és nővéremmel, bár a sors úgy hozta, hogy az utóbbi pár évben meglehetősen ritkán vagyok itthon. A faluban jártam – pontosabban vittek – óvodába, és a csóri Mátyás Király Általános Iskolában koptattam a padokat. Hatodik osztály után Várpalotán, a Thuri György Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, a hatosztályos gimnáziumi tagozat keretein belül. Ezt a váltást a zeneiskolai elfoglaltságaim is indokolttá tették, mert így jobban be tudtam osztani az időmet. A gimnázium után, 2004-ben felvételt nyertem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyész és Biomérnöki Karára, és azóta ott tanulok.

Tudom, hogy az éneklés is mindig a szívügyed volt, hogyan döntöttél mégis e pálya mellett?

- Így van, jók az értesüléseid. Jelenleg negyedéves vegyészmérnök hallgató vagyok. A kémia illetve a természettudományok iránti elhivatottság az évek során fokozatosan alakult ki bennem, így gyakorlatilag a gimnázium utolsó éveiben már biztos voltam a továbbtanulást illető kérdésekben. Azonban a döntés nem volt egyszerű, mivel az iskola mellett párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytattam, és tekintettel az elért eredményekre, tanáraim nagyon szerették volna, ha az énekesi pályát választom. Olyannyira, hogy egy gálaesten – az utolsó fellépésemen – a záró darabot felkonferáló egyik tanárom elmondta a közönségnek, hogy nagy bánatukra nem szándékozom ezt a hivatást választani. Ezért arra kérte a hallgatóságot, ha a darab után úgy gondolják, hogy mégis a zenei pályát kellene választanom, akkor taps formájában tudassák velem. Mint kiderült, a közönség nem volt azonos véleményen velem a választott hivatást illetően, de ennek ellenére nem változtattam meg a döntésemet.

Szinte már otthon érezheted magad a fővárosban. Milyen a budapesti élet?

- Bevallom őszintén, sohasem kedveltem igazán a nagyvárosokat, így van ez Budapesttel is. De idővel megszokja az ember. Ami a "budapesti életet" illeti az igaz, hogy sok a lehetőség, csak idő, pénz és energia legyen arra, hogy az ember kihasználja. Kollégista vagyok, így a programszervezés általában az évfolyamtársaimmal együtt folyik. Szerencsére elég összetartó társaság vagyunk. Gyakran össze szoktunk jönni a folyosó végén sütni, főzni a konyhában, de természetesen, ha elmegyünk valahová a városba, az is legtöbbször nagycsoportosan történik. A környékünkön sok másik kollégium van, és szinte mindegyikben kínálkozik valamilyen szórakozási lehetőség. Persze, gyakori program a koncert és a színház is. Előfordult már olyan is, – igaz csak egyszer – hogy a Nemzeti Színház jegypénztárosának kikerekedett a szeme, mert egyszerre huszonnégy vegyészmérnök-palánta volt kíváncsi az előadásra. Természetesen, az időt, azt jól be kell osztani, mert közben az egyetemen is teljesíteni kell. De azért megoldható minden, csak szervezés kérdése az egész.

Tanulmányaid során mi volt (ha volt) a mélypont és a csúcspont?

- Ez egy érdekes kérdés. Sokszor halljuk azt a mondást, hogy "minden kezdet nehéz", ezt igazolandó talán az egyetem kezdését és az első vizsgaidőszakot mondanám kritikus pontnak, de azért nem nevezném mélypontnak. Az elején nagyon sok új dologgal találkozik az ember, és meg kell tanulnia kezelni azokat, meg persze fel kell zárkóznia a többiekhez, és az egyetem elvárásaihoz. Ezt nehéz megszokni, de idővel bele lehet tanulni. Csúcspontot szintén nem tudnék megnevezni, mert mindig van hova fejlődni. Bár a tanulmányi eredményem évről évre jobb, valamit mindig hozzá lehet tenni az előző félévi teljesítményhez.

Jelenlegi tanulmányaid befejezése után milyen terveid vannak? (Lehet ezt még fokozni?)

- Ahogy az előbb is említettem, fokozni mindig mindent lehet, csak az a kérdés, érdemes-e. Igazából ezen elképzeléseim még igen képlékenyek. Sok minden van, ami nem tőlem függ. Egyelőre úgy készülök, hogy az egyetem után munkába állok. Műanyagipari-technológiával foglalkozom, és úgy látom, hogy viszonylag jók az elhelyezkedési lehetőségeim, de konkrét munkahelyet még nem tudnék megnevezni. Idén nyáron egy hónapos termelési gyakorlaton leszek, ami szintén meghatározó lehet az elhelyezkedés szempontjából. De, ha továbbra is így folytatom a tanulást, és végzem a munkám a tanszéken, akkor jó eséllyel pályázhatok doktoráns ösztöndíjra is. Ez utóbbi esetben még legalább három évig maradok az intézmény berkein belül. Tehát, még semmi sem biztos.

Esetleg néhány szót mondanál a magánéletedről, a jövőről?

- Barátnőmmel már több mint két éve vagyunk együtt. Még az egyetem legelején ismerkedtünk meg, és gyakorlatilag azóta szobatársak vagyunk. Azonban, az egymás iránti kötődés csak később alakult ki. Ezalatt az idő alatt, volt lehetőségünk megismerni egymást. Együtt lakunk, tanulunk, dolgozunk. Ő szintén vegyészmérnöknek készül, és műanyag-technológiával foglalkozik, de más kutatási területek érdeklik, mint engem. Ezek alapján úgy tűnhet, nagyon hasonló személyiségek vagyunk, de én inkább azt mondanám, hogy az ellentétek vonzásán alapul a kapcsolat. Kiegészítjük egymást, és büszkén bevallom, hogy – kisebb zökkenőktől eltekintve – jól működik a kapcsolatunk. Remélem, hogy ez a jövőben is így lesz!

Úgy gondolom, igazán büszke lehet rád a község, s mivel elérkezett február, a továbbtanulás eldöntése, milyen jó tanácsokkal látnád el Csór fiataljait?

- Én elsősorban arra hívnám fel a továbbtanulók figyelmét, hogy igyekezzenek használható tudásra szert tenni. Ezalatt azt értem, hogy ha már sikerült eldönteni, hogy milyen dolgok érdeklik az embert, mindenféleképpen érdeklődjön – természetesen hiteles forrásból – arról, hogy mire használható az a végzettség, amit kap. A lehető legjobb, ha közvetlenül a felsőoktatási intézményben érdeklődünk nyíltnapokon, felsőbb évesektől, esetleg végzősöktől, hogy milyen kilátásaik vannak a munkavállalást illetően, és milyen munkakörben tudnak elhelyezkedni a már végzett diákok. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert manapság rengetegen tanulnak tovább, de kevesen tudják, hogy a diploma még nem garancia a jó állásra, csak egy lehetőség a munkakör betöltésére. Tapasztalatból tudom, hogy nem olcsó mulatság továbbtanulni, így nem mindegy, hogy az erre fordított pénz, illetve idő megbecsült, használható tudást eredményez-e vagy csak egy darab papírt.

Köszönöm az interjút, sok sikert, boldogságot kívánok neked!

Horváth Lea